Körforgásban

Kerékküllők ha ragyognak,
ritmust adnak minden napnak,
ifjú, pörgő sebességem
velük könnyen felidézem.

Áltathatnám most magamat:
hűvös őszben forró nyarat
várni önbecsapás lenne.
Eső csöppen kerekemre.

Megpihenni otthonomban,
nyugtázni mi nincs, mi jól van,
elégedettség látszatát
nézni, nyelni – halkabb vivát!

Lázadó szívem nyugodjon,
hogy aztán baráti toron
zenét hintsen ősz fejekre,
mert ehhez van kénye-kedve.

Előbb lábam, most a kezem,
ami épp kell, előveszem.
Karbantartóm mindig akad...
Töltsd újra a poharamat!