Őszintén
nyáron és általában
hűs vizek partján fodrozódom
körös-körülöttem pajkosan játszó hullámok
a sziklákon kiszáradt madarak ülnek
és nézelődnek
metsző szélben lobogunk
mint a zászlóselyem –
fentről mindenre rálátni
a táj most a fájdalomról beszél
árnyékomban leplezed kiújult hóvakságod
partjainkon már ott portyáznak a tolvaj sirályok –
veled csupán kendőzetlen vagyok őszinte
így nem takarhatod el előlem
a meztelenségben az igazságot
azt az arcot melyet
a tükörben mindig is kerestem