Bánfai Zsolt: Kék és fekete (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Kék és fekete

1.

Tudom a vétkeket,
évgyűrűk közé ékelt mulasztásokat.
Bocsásson meg a Fennvaló, hogyha tud –
hisz’ sosem akartam bántani másokat.
Hálóként omlik rám az árnyam,
a kékségre hínármező terül.
Találjon meg mély tó, néma rét, parázs erdő –
és ne éljek büntetlenül.

2.

Alattam tekergő tigriskígyó –
talpamat fojtja, bénítja a forró betonút.
Hontalan vérben csak alvadt rög vagyok.
Surrogó csend lebeg a szélben –
zuhanó madártoll az oldott kékben.
Csikorogva lapulnak a fekete farkasok.

3.

Gazdagabb leszek, ha bevallom.
Hollók között a léptem világít.
Fájdalmam bevarrom egy fekete zsákba
és szétszórom majd az égben –
feketét a kékben.
Sötét felhők alatt méregfoltok,
a gödrökből víz fakad.
Most lépteimbe kéket oltok –
és gyűrt arcomra mosoly tapad.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159266