Bánfai Zsolt: Felhők, vizek, arcok (vers)
Megjelent:
Témakör: Álom



Felhők, vizek, arcok

Tükörbe nézek,
majd egy nagyon kék tóba –
mindkettőben arcom láthatom.
Köré gyűlnek a vizek
és a grafitszínű egek partján
felhőkké őszül a fájdalom.

Kavicsot dobok
a lobogó tükörbe és elnézem
a messze érő hullámot –
visszhangot vet
egy sötét kútban a hangom.
Kezeimbe temetem a világot.

A felszínen minden mozog.
Lentebb már hűvös a tér.
Nézem a vágtató halakat –
csillogó páncélok az űrben.
A messzeségben
hegytetők tükrözik az arcodat.

Szívemben minden csendes.
Pitvaromban békés kövek
úsznak el a vörös hold alatt –
sohasem feledem majd,
ahogy odalenn először
és örökre megláttalak.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159200