Leszáll az éj
Leszáll az éj, nekem regél,
eső szitál, s a csend se fáj.
Tücsökzenész vonót cserél,
a tájba dal vegyül, s a báj.
A hegytetőn bolyong a vén
időapó, szakálla leng.
De jő a Nap, ruhája fény,
a fellegek fölött mereng.
Az ég kinyílt, virág virít,
kereng nyarunk a fák között,
hajamba lágy szelet simít,
s csodáival lenyűgözött.