Magyar Anita: Már nem akarom (vers)
Megjelent:
Témakör: Szerelem



Már nem akarom

Te vagy a fény az éjszakában,
csillag ragyogja be arcodat.
Akartál engem, mint
szomjazó föld az esőt,
melynek cseppjeiben fürödve
magába szívja az erőt.

Akartál engem, mint
virágok a napfényt nyári reggelen,
melynek sugaraiban elbújva
ajkam csókolod szüntelen.
Akartál engem, mint
tegnap a virradó holnapot,
melynek mosolyában tündökölve
tüzes szerelem mos bánatot.

Te voltál a fény az éjszakában,
most homály takarja arcodat.
Nem akarsz már engem,
alig hallom már hangodat,
az alkotó erő elcsendesedett,
elfedte a leszálló alkonyat.
Nem akarsz már engem,
a bennünk égő szenvedély
lámpája kialudt a szívedben,
elmúlt, nincs már több esély.
Nem akarsz már engem,
télbe fordult a lángoló románc,
csikorgó hideg ölel mindent,
befejeződött veled az álomtánc.

Már nem vagy a fény az éjszakában,
mert megláttam másik arcodat.
Nem akarlak már téged,
jégbe zártam a kínzó fájdalmat,
nem akarlak látni többé s
a belőled áradó vonzalmat.
Nem akarlak már téged,
feláztattam a hulló könnyeket,
bár az emlék örökre bennem él,
nem feledem a szép perceket.
Nem akarlak már téged,
szótlanul fordítottál hátat,
szilánkokra törted a szívem
nem kell az eszement magyarázat.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159084