Pancelostatu: Ha nincs Bellvalyn, jön a verés (vers)
Megjelent:
Témakör: Halál



Ha nincs Bellvalyn, jön a verés

A kertjét ellepték a csúszómászók míg ő aludt.
Örökké, élő halálban senyved a gyáva, hazug.
Citromfákat ültet majd, ő a nagy úr!
Portájának legeldugottabb szegletén
a nyomorék, csonka fa a egyetlen gyümölcsén
tenyészik a mindenféle lárva, benne, rajta...
Egyetlen recsegő ágán gyerekeknek hinta,
kiknek csak szelleme jár vissza.
Majdnem megfogantak, meg sose születhettek.
A Mennyből ide járnak, még mindig reménykednek.
Az udvart lepi a négy évi avar, csupa retek.
Tövében kóbor róka ás, a magánytól remeg.
Élveztük a lassan elmúló mennyet.
Sütött rá a napsugár, és sose fonnyadt tőle a hatalmas citrom,
senki se éli túl mégse, imádod, de nem vagy titán, nem bírod.
Néha álmában még mondja a düledező ház ura,
mennyire imádja a citromlevet, és neki nem fura
hogy a permetszertől büdös az egész falu...
Csak mondja neki valaki, dörög is a hatalmas vaskapu.
Lesz körülötte várfal, oly vastag, mint ő maga...
a fa haldoklik, nem segít rajta a jóisten szava.
Könnyek áztatta menyasszonyi ruha szárad rajta,
viszi foszlányait a szél, a komor ég meg hagyja.
Nyomorult bánatában egy ráharapott az egyetlen magra.
A ház ura hozta baltát, és mit szólt, nem ember haragja.
Oda a citrom, a lelke a fának,
semmi se maradt belőle holnapnak, mának.
Csak egy sztori, a rókának.
Ezt mind tőle tudom.
A házat elvitte a szél,
maga alá temette a rongyost
ki még ma is él.
Álmaink citromjának roncsaiból hiábavaló vágyaink ellepik az eget,
mi már nem a fellegektől fekete. Vágyaink rajzásától, és én csak lesek,
hányan kussolunk a sztorit hallva, ember hogy lehet ennyire beteg...
Az Isten műve, fogjuk rá, lelkiismerettel elszámolni így lehet.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159081