northman: Szorozz tízzel (vers)
Megjelent:
Témakör: Düh



Szorozz tízzel

A lépcsőházban

Kövesd te is azt a fényt,
melletted még elzúg pár bogár,
legyél mérges, dühödten éhes,
pont olyan, mint én.

Húzz a holdra ezüst felhőt,
esőt kergess,
meztelen vagy, és rád borul a táj,
erdő köldököd
letépi csillagfény ruhád.

Szorozz tízzel, forogj, én fekszem,
etess tenyérből,
terítsd szét a balga réteket,
talán holnapra felmelegszem,
bőrömre naplemennek kék szemek.

Gránit buborékok egy fekete fotelből,
ólombetűk egy pornóújságban,
szerelőcsarnokban feszülő inak,
ez leszek én, a szörnyeteg,
hátrálva törd szét a csontjaim, kérlek!

A bárban

Ki ez a nő az ereimben?
Sétál ebben a szívben,
nem akartam szeretni,
dühösen éhesnek lenni.

Ha most itt lennél, ebben a bárban
innánk együtt, így hárman,
koszos széken mi ketten,
ő meg ott bent, a szívben.

Nyálkahártyákon innen,
nikotin gégecsövön túl
lassan részeg lesz minden,
most csak a csapos az úr.

Fizess ki mindent, mit ittál,
ezt ordítaná folyton,
ő hanyatt dőlne egy vénán,
mi együtt hánynánk a sarkon.

Szóval, ő itt bent a szívben,
tudom, néha kilógatja a lábát,
vörös vértestestek innen,
jobbról fájdalom tartja a hátát.

Úton

Rétek vénuszdombjai fölött
hegyekké üszkösödik a táj,
elhagyott mérföldek közé
szerelem dől a bitumenre,
a csíkok között nevet talán.

Megnyúlnak a fák valami
kéktől és selyemtől,
remegő égig
visszahulló nagykabát
a pillanat, amiben megbotlom.

Ott áll a rohadt vilkommen Balaton
tököm-tudja hol tábla előtt.
Sosem volt még ennyire napfény,
sosem volt még ennyire gyönyörű,
kitakarja pont azt a néhány betűt.

Hajnal

Egy fénykép a takaróm, de csak félig,
egy buszmegállóban alszom,
rázza a szívet az utolsó hajnali járat.

2019. május 20.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159079