Romuald: Öntükörképzavar (2) (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Öntükörképzavar (2)

Tükröm öntelt csalódása lettem,
ismerős álarcom idegen szerepben,
kémtükör szemein kialvatlan álom,
bénultan bámulom önimádó bábom.

Üvegcsepp tengeren torz tükörkép-zavar,
Tébolygó árbócon, szélcsend és szélvihar
harcában hasadó vitorlám ordítja;
tükörkép lettem vagy inverze fordítva?

Befordult világunk egy komfortzóna-börtön,
virtuális nyugalmán nem tör át az ösztön,
elménknek túszaként a sors fura fintora
önmagunk imádni
- kórisme: Stockholm-szindróma

A régvolt barátok kihalt utcákba temetve,
megkopott utcatáblánk neve el lett felejtve.
Egymás emlékei mélyén még gyermekként élünk,
mégsem talál vissza már eltorzuló önképünk.

Véges időnk képletével rejti el a végtelen
jelenkorom dilemmáját, Isten él, vagy képzelem?
Tükrünk végső igazsága fénysebesen ránk zuhan,
csak a végtelenben érhet össze nyolcmilliárd párhuzam.

Tükörjég rianó felszíne az élet,
maga alá sodor minden múló emléket.
Ahol a boldogság szikrája tüzet is gyújt,
megolvad a jég, és mindent elnyel a múlt.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159075