A szerkesztő (Mányoki Endre köszöntője)

lelassulunk.
a film
közepe
egy oldott
pillanatban
megigazul.
fűzfa alatt
alszik,
önmagát
szerkeszti
egy éneklő
száraz ág.

újrázza
magamagát,
hogy tessék
göcsörtje,
mintha szürke
olvadna kékbe.
naponta
úgy tudsz elégni,
hogy szükségből
elegen
gondolnak rád.