Denes: Olhon (vers)
Megjelent:
Témakör: Természet



Olhon

Ha lehunyom szemeimet
ismét ott vagyok,
mint fákon eső mosta,
szélcibálta imaszalagok.

Míg hűs a reggel,
a ködpára felszökik,
bevonja szürkéskék eleggyel
a sziklák ráncait.

Míg lehunyom szemeimet,
eszembe jutnak a fenyvesek,
sziklapadkák, jurták,
harmóniában élő emberek.

Látom, ahogy búcsúzik a nap,
s a Bajkál hullámain megtörik,
a hazatérő halászcsónakot
utolsó sugarai fürdetik.

Ha lehunyom szemeimet,
ismét ott vagyok,
és újra hallom azt a
fülbemászó burját dallamot.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/159043