Kéthátú állat
Ha majd a házasságban odaadod tested az ágyban
Elfogadom, ahogy elfogadom Jézus testét az ostyában
Megszentelt frigy lesz ez a Földön és a Mennyben
Magamba szívom mindened, vér leszel az ereimben
Az idő megáll, csak én meg te
Nézlek, nézek a szemedbe
Két csillag a szőke űrben, feloldódom a barna fényben
S a pupillák titoksötétjén át eltűnök a végtelenben
Tested, mely csodás tárháza a szépnek és a bájnak
Ajkaimmal bejárom hegyét-völgyét e tájnak
Hullámként borít el a gyönyör mámora
S megszületik Leonardo kéthátú állata
Felrobban a pillanat és elérjük a véget
Egybefolynak a nedvek, egyesül a két test
Átölellek, izzadt arcod megpihen a mellemen
Elaszol a karjaimban szépen és csendesen
Megjegyzés: Életem első szerelmes verse egy szőke, barna szemű hittanos lányhoz. Természetesen nulla szexuális tapasztalattal a hátam mögött, de annál nagyobb szerelemmel, hittel, reménnyel és vágyakozással.
Némelyik rím borzalmas, tudom, de nem vagyok hajlandó újraírni. Siheder korom első próbálkozásai között van ez a vers, olyan, amilyen, nekem így jó, ahogy van
A vers ihletője Leonardo da Vinci, aki a szeretkező emberpárt kéthátú állatnak nevezte.