Eső és pocsék tavasz

Láttam ahogy a tehervonatok
húzták a hegyek felől az esőfelhőket
unatkozó erdők öklendezték ki
magukból a rétekre a csapzott vadakat
hosszú szőrű disznók és remegő őzek
fuldokoltak a görbe fűszálak között
benézett ez a november a májusi ablakon
cigarettára gyújtott előbb vigyorgott
majd szájáról olvastam Szerelem.

Jó hogy hűti ez az eső az ágyat
ezt az alaposan felkorbácsolt vágyat
és néhány dühtől sikoltva falhoz csapott tárgyat
testmeleg sarkokba húzódnék
vagy áradnék szürkén talán délnek
de csak nézem ahogy féktelen November
meghágja őt a gyenge és halvány Májust
fákat tépve rázva üvölt a beteg kéjtől az ajtó előtt
mintha szél lenne esővel takarózik de felismerem.
2019. május 15.