Bánfai Zsolt: Vörös és holt (vers)
Megjelent:
Témakör: Magány



Vörös és holt

A lenyugvó nap
vére festi a tengert,
a nyugágyon
elfelejtett gondolat.

Parti magány
ül egy kereszten.
A megváltottak hada
égbe ment már,
némán bólogat.

Mezítelenek a
kidőlt, szürke oszlopok,
a felhőkből árnyak lógnak,
idelenn csend –
és üszkös otthonok.

Itt fekszem a parton,
de nem alhatom nélküled.
A szívedbe ásd be testem,
és fordítsd felém fejed!

Lassan felszáradnak a hullámok,
a tenger vörös és holt,
az ittmaradtak némán néznek –
ez az utolsó háború volt.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158967