Tollas: Verőfényben 3. (regény)
Megjelent:
Témakör: Ezek vagyunk



Verőfényben 3.



. Egyik nap, Anti sétára invitálta a fiát
- Kálmán, nem volna kedved egy sétára?
- Hogyne? Dehogynem! Ilyen ritka alkalmat meg kell ragadnia egy gyereknek, csakhogy én úgy érzem, neked valami célod van az ajánlatóddal. Mert nem emlékszem, hogy mi, ketten, megfordultunk volna a városközponti parkjában.
- Fiam, itthon gyakrabban találkozol velem?
- Igazad van, apám! De számomra ez a séta mindenképpen kitüntető esemény!
- Szeretném, ha elindulnátok! Nem tudom miért, de nyugtalanít a beszélgetésetek!
- Gyere Kálmán, menjünk! Ne zavarjuk édesanyádat
S úgy nekiindultak, hogy majd csak az autóban szólalt meg Antipapa.
- Kálmán fiam, lehet, hogy banális, amit most kérdezek. De hát, Istenem, mások is mondanak butaságokat! Mondd, szereted te ezt a várost?
- Nem is annyira meglepő a kérdésed, mint ahogy te gondolod. Én is nyitott szemmel járok, mint mások. Csodálom a parkokat, a templomokat, a hagyományokat őrző régi épületeket, s köztük - nem utolsó sorban - a múzeumokat
- Azt észrevetted, hogy nálunk még nem tapasztalt lendülettel, folynak az építkezések? A ritmus óriási, de éppen annyira marad alatta a minőség! Egyik társamnál jártam, aki egy ilyen most épült panelházban lakik, s darabokban hullik fejükre a plafon.
- Sajnos, az a valóság, ahogy mondod. Én Zarándon jártam, ahol nemrégen adtak át, elsietve, egy vállalatot: a Zaránd-i Vegyészeti Kombinátot, befejezetlen állapotban. De tudod mit? Menjünk be hozzánk: nézz széjjel ott is, hátha jobb lesz a véleményed!
- Menjünk, apám, de aztán irányítsunk hazafelé: még be kell néznem Zoltánhoz. .
- Kérd meg, hogy a technikumba menjetek be, hogy testközelből láthasd, mire költi pénzét az állam! Én innen elmegyek haza, s te pedig elkíséred Zoltánt.
- Úgy legyen, jó öreg papi! Azzal az alkalommal Kálmán többet volt, és beszélt az apjával, mint azelőtt összesen. többet volt együtt, és beszélt az apjával, mint azelőtt összesen. Ő inkább az anyjával beszélt, többet voltak együtt. Kálmán rokonszenves volt Zoltánnak, ami érthető volt. Értékelte tudását, nagyfokú értelmességét. Sajnálta, hogy az apja megtöri a pályáját! Figyelmeztette, hogy ne engedjen az apjának. Azok után jutott Kálmán igazán nehéz helyzetbe
- Mit tegyek? Apám vagy a karrierem? Ki végzi el azt a kutatást, amit én terveztem meg? Apámé a pénz, enyém a szellem. Egyik mellett dönteni kell! S az idő egyre inkább szorít. Ha apám semmiképpen nem enged, ugródeszka lehet a technikum! Meglátom. Abból mindent ki lehet majd olvasni, amivel kezdeni fogja az esti beszélgetést.
Mikor ő hazaért, Antipapa már otthon volt. Bori asszonynak részletesen beszámolt arról, amit fontosnak tartott a folytatás szempontjából. Megették a vacsorájukat, s úgy álltak fel, hogy dönteniük kell!
- A jövőmet a ti döntésetek határozza meg. Én hiába is törekszek: úgy lesz, ahogy ti akarjátok!
- Azt tudod - gondolom -, hogy mi nem akarunk rosszat neked!
- Azt nem, arra nem is gondolok, csak azt kel látni tisztán:: mi a jó, és mi a rossz? Nektek rossz, ha én elmegyek, s nekem rossz, ha maradok! Ugye, ez érthető? De mivel apám a pénz ragaszkodik, figyelembe veszem az akaratát, s megelégszek a technikummal, de hogy utána ömleni fog a pénzhez, figyelembe veszem az elhatározását, de azt, hogy azután ömleni fog a pénz, azt nem hiszem!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158906