Bátortalan hősök 04./Interaktív "mese" felnőtteknek/



Az előző rész tartalmából: A nyuszi továbbra is azon ügyködik, hogy a róka ne egye meg őt. Megpróbált vörösbundás lelkiismeretére apellálni némi csellel fűszerezve, miszerint a lelkiismeret valójában egy apró lény.

NyuszToni utánozva a rókát, körbepillantott, és suttogva szólalt meg.
- Igen, itt van, de tegyünk úgy, mintha nem lenne róla tudomásunk. Ő most boldog, hogy nem eszel meg engem, és remélem nem szeretnéd, a boldogságát sárba tiporni.
- Ó dehogy, csak azt nem értem, miért költözött belém. - furcsállotta jogosan Róki, a kis lény „lakhatási szokásait”.
- Őőőő.. Majd egyszer elmagyarázom, de most hagyjuk abba a sugdolózást, mert gyanút fog még a végén.
- Jó. - bólintott lelkesen a róka, és emelt hangon folytatta. - Mi újság veled nyuszi, hogy szolgál az egészséged?
- Köszi, meg vagyok, de térjünk vissza a répához. - próbálta NyuszToni a számára legegészségesebb étkezési szokás felé terelni a rókát. - Csukd be szépen a szemed, hogy még a lapulevelet se lásd. Aztán eszel pár falatot, és, ha nem finom...
- Akkor téged eszlek meg! - csillant fel Róki szeme legalább úgy, mint aki rátalált végre a hőn áhított legínyencebb finomságra, hosszú évek nélkülözése után.
- Hé, a kisróka biztos figyel. - váltott ismét suttogóra a tapsifüles, de közben ugrásra készen megfeszültek lábizmai. Nem szabad túl lazán vennie a dolgokat, mert ez a ravaszdinak, hiába nem túl ravasz, sőt inkább mimóza lelkületű, bármikor visszatérhet a nyusziéhsége. De szerencsére most nem kell aggódnia sem neki, sem neked, ki most épp olvasod-e sorokat, mármint, ha a nyuszinak drukkolsz.
- Nyugi, elment a répaföld irányába. - jegyezte meg a somfordi egykedvűen, mintha teljesen hétköznapi dolog volna, hogy a lelkiismerete életre kelt, és elslattyogott.
- Mi van? - döbbent le NyuszToni. - Te láttad?
- Hát, úgy ahogy. A bokrok takarásában osont el, hogy ne zavarjon meg minket, de persze én kiszúrtam. - büszkélkedett Róki éleslátásával, és a tapsifüles világért sem okozott volna csalódást számára, mert a csalódott állatok sajnos gyakran gonoszságokra képesek.
- Ügyi vagy. Na szóval a répánál tartottunk, ami, ha nem finom, akkor is edd meg, mert jót tesz a léleknek. - szeretett volna biztosra menni a nyuszi, de kezdett rájönni, hogy ez egy lehetetlen küldetés.
- Ugyan már, azt te nem tudhatod mi tesz jót az én lelkemnek, amikor gyakran még én sem tudom. - keltette életre kételmeit Róki.
- De igen, mert a répában Boldogság nevű összetevő is van. Szerinted mi mitől vagyunk általában vidámak, legalább is, ha nincs róka a közelünkben?
- Biztos jó vicceket meséltetek egymásnak. - vágta rá a róka, amin már NyuszToni meg sem lepődött, ám ezzel még nem volt vége. - Igazán mondhatnál egyet nekem is, imádom a vicceket. - kérte a vörösbundás, de csalatkoznia kellett.
- Nem mondok, mert a vicces jókedv, labdába se rúghat a boldogságos jókedvhez képest. Ám még mielőtt a labdára terelnéd a szót, továbbra sincs nálunk ilyen sporteszköz, csak az emberi világban. - próbálta kizárni a labdát a beszélgetésből, de gondolom már sejted, milyen sikerrel.
- Eszem ágában sem volt beszélni a hülye labdáról, mert tudtommal állandóan elgurul, és lehet futni utána. Akkor már inkább a nyuszik után futok, mert...
- Elég! - ment fel a pumpa a beszélgetés alatt másodszor jelentős mértékben a nyusziban. - Nincs labda, nincs vicc, csak répa! Rendben? - kérdezte olyan hangsúllyal, mint aki nemleges válasz esetén bármire képes.
- Jó, jó, nyugi, dühödben le ne harapd már a fejem. - hőkölt hátra Róki, de aztán a szája elé kapta a kezét. - Upsz! Ez egy szó vicc volt, bocsi.
- Semmi gond, majd csak túl élem valahogy. - kezdett lenyugodni NyuszToni, mert furcsa mód képtelen volt huzamosabb ideig haragudni a rókára. Ezt majd később átgondolja, hiszen ilyen még nem fordult vele elő, de most a lényeg a répa, és ami benne fellelhető.
- Szóval mielőtt még elviccelted volna a dolgokat, azt kezdtem ecsetelni, hogy a répában Boldogság is található.
- Ami azt illeti már hallottam róla, hogy valami csúcs-szuper érzés. A nyuszi hamiban nincsen sajnos, mert akkor boldogan táncolna minden róka. - pillantott maga elé szomorúan Róki, mert képzelet világában egyetlen boldogan táncoló rókát sem látott.
- Kiráz a hideg még a táncoló rókák gondolatától is. - jegyezte meg NyuszToni, ám ezzel csak azt érte el, hogy a ravaszdi karbafont kézzel várakozó álláspontra helyezkedett.
- Most mi van? - furcsállotta a nyuszi. - Talán meg akarod szabni, hogyan reagáljak a saját gondolatomra?
- Dehogy, csak azt várom, kezdjen el rázni a hideg, ahogy mondtad. Javaslom ugrálj egy kicsit, és így kicselezheted a hideget, nem tud majd rázni.
- Köszi a tanácsot, de én "észlény", már megint elfelejtettem, hogy kivel beszélgetek. - fedte meg magát a tapsifüles, ám Rókinak persze ez nem tünt fel.
- Semmi baj, segítek. Velem. Ott tartottunk, nem örülnél, ha táncoló rókákra gondolnék. De várjunk csak! - vetett gátat saját szavainak is néhány pillanatnyi csenddel, de aztán máris lerombolta. - Szóval sajnálod tőlünk a Boldogságot? - meredt rá fájdalmas csodálkozással NyuszTonira, ám gyorsan összekapta magát és vádló hangnemben folytatta. - Mondd csak, te nem vagy önző egy cseppet? -
- Ti pedig nem vagytok nagyon gonoszak, hogy a mi létezésünk árán szeretnétek boldogok lenni? - vágott vissza a nyuszkó, de aztán máris visszatért a tapsifüleseket mellőző étkezéshez, mert az ellenkezőjét nem szerette volna firtatni. - Tehát ott tartottam, hogy már néhány falatnyi répában is elegendő Boldogság van ahhoz, hogy átjárhasson ez a felemelő érzés. - folytatta kedvenc hamijának fényezését, ami persze füllentés volt, hiszen a répában csak répa van, de mivel jó cél érdekében tette, így bocsánatos bűnnek számít. Mindezek után farzsebéből előhúzta a legkövérebb répát, mert hiszed, vagy sem, de ebben az erdőben volt ruhájuk az állatoknak, majd akkurátusan begöngyölte egy lapulevélbe.
- Tessék. - nyújtotta át kedves mosollyal. - Szívem teljes szeretetével adom neked a legfinomabb répámat.

/A következő részben most már tényleg megkóstolja a róka a répát. Remélhetőleg a nyuszit nem, de ez még a jövő titka. /