Lét-kópiák

1.
Plafonról csüng már a reggel,
arcomon napnak rőt fátyla izzik,
ám visszavonz, elnyel az ágy,
fedetlen keblekkel csodálom
éjbe gyűrt paplanruhád
hegybe fúrt álmait

Mosoly-ráncaid élén lebzsel,
láblógáz még a ledér kéj kicsit.
Csent csókra nyújtózik a szád,
míg én magamra zihálom
a koravén déli nap zilált
konfekció-halmait.

2.
Térdig süppedőn
gázol bennem
leheleted;
összeomló
buborék-falak
közé ékelt
érdes-fanyar
örökkévalóság…

3.
Jelenléted
csupasz
kézfogásba szőtt
érintésnyi
zsiger-ópiát;
elereszthetetlen
vágyakozás…

4.
Szárnya-nyesett,
elgondolt jövő;
Ikarosz-árnya
valaha volt
önmagunknak.
Megismételhetetlen.