Reménykedés



Szeretek valakit, kit nem szabadna,
Mikor meglátom, lelkem mintha szárnyra kapna
Mosolyától felragyog a szívem,
Olyankor érzem, van miért élnem.

Talán Ő is szeret, nem tudhatom
Talán van remény, magam ezzel biztatom
De lelke akár labirintus, rajta kiigazodni nem lehet
Remélem nem töri össze, teljesen a szívemet.

Ülök a szobámban, nézek a falon egy repedést
Amire, vágyom csak Tőle egy ölelés,
Egy ölelés mely sohasem ér véget
És elsöpri a kínt, mely belülről éget.

Szeretek valakit, kit nem szabadna,
Ha tudom hogy mással van, szívem, mintha megszakadna
Szeretem, bár tudom nem lehet az enyém
Megöl, hogy, ami maradt csak a reménytelen remény.