Légtor-nász az avaron
Útra kelni a hűs dombokon,
míg hajadba merül homlokom,
nem sírnak a vijjogó árnyak.
Új formái vannak a vágynak:
forró mély hajlatok, egy lágy nyak…
Bókokat hinteni egy lánynak.
Szállunk az éjbe, tűzben égve,
egymást szomjazva nézünk mélyre.
A kútnak alján néma kéj ül.
Mindig ide jutunk el végül.
Nézd, a szívem jegesre kékül
szép kezed érintése nélkül.
2017.
(Ady Endre: Héja-nász az avaron feldolgozás)