zitaolah: Nincs tovább érzés… (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Nincs tovább érzés…



Ezernyi csillag fénylik,
ragyog fenn az égen,
ezernyi kérdés csüng
ezernyi falevélen
lelkem sárgásbarna,
szomorú őszi fáján.
Idén korábban jött,
s már zúzmarát lehel
lelkemre belül az ősz.
Hozzád bújnak a gondolataim...

Vacogva kuporognak agyamban,
mint éhező árva gyermekek,
csak egyet vágynak, kívánnak,
forrón ölelő, gyengéd karokat,
rózsaszín buborék gyermekálmokat.
Bárcsak itt lennél...

S nem csak magam fejtegetném,
hogy vajon te is érzed-e lelkemben
rezdülő lelkedet...
Te is érzed-e bőrömön nyugodni még
a két kezed...
S érzed e az ajkam, az ajkadon égni?
Tudsz-e nélkülem élni, könnyedén?
Félni? Nevetni?
Tudsz-e valakit így, ennyire szeretni?

Tudsz-e sírni értem?
S akarsz-e könnyet ejteni?
S akarod-e titkon,
a nevemet hallani?
S akarod-e, hogy
testem melegítsen?
Ezernyi kérdés...
Ezernyi nincsen...
Nincs tovább érzés...
Elfelejtettél, mint az emberek,
akik könnyedén felednek, elejtett könnyeket...



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158702