Összeforrva
Fulladozok.
Szívem maradék rejteke is kiapadt.
Tartalékaimat kilőttem az űrbe.
Fázom, és üresen vacogok.
Egyedül! - kiáltom.
De csak magamat hallom vissza vissza vissza...
Hahó!
Van ott valaki?
Üdvözöllek! Én én vagyok.
Elfojtott hangok,
Belémszorult sóhajok,
Melyek éjjel a párnámra folynak.
Sötétben bámulom.
Nem mozdul, nem szuszog mellettem.
Csak fekszik ott, mint egy árva.
Hisz árva, az istenért!
Odateszem a kezem, de hideg.
Páros ágyon dupla ágynemű, az egyikben én.
A másikban a magány.
Betakarózott,
Ketten fekszünk.
Ő és én.
Összeforrva.