Neon hangyák
Semmi baj ízű árnyékszáj
Suttogó éj halk küszöbén
Belépsz magaddal hozott idő
Mint ezüst verejték
Lassan csurog végig hátadon.
A szívem megunt pirula kék
Füstjeként ázik szét
Kézen fogva mozdulatlan
Szemekben megálló
Neon hangyák cipelik vágyam.
Vanília felhő arcomon a perc
Ahogy öleltél és felhabzó
Csontjaim új égbe néző
Máglyaként lobognak
Bármerre jársz.
A lassan levetett nappalok
És ruhák alatt ott marad
Végül a remegés
És a rikító morzsák a szavak
Helyén szúrják a bőrt.
Félhold szobák kavargó ablakaiban
Állsz meztelen szemedben
Arcomat formázó dombok
Felettük szélselyem súgja neved
Álomjárta bőr szorít magához mindent.
2007-05-03