Neogrády Antal: A Vörös domb legendája ( 2. ) (ballada)
Megjelent:
Témakör: Kaland



A Vörös domb legendája ( 2. )

2.

Száldobosnál Huszthy vajda
Négy csatlósát odainti.
Testvérének mondja őket,
Bár egyik se vér szerinti.

Ilonát, a szemem fényét,
Elviszitek az anyámhoz,
Őrzésére ott maradtok.
Hasonlítson konyhalányhoz,

Hívd cselédnek, vagy húgodnak,
Csak ne tudják, kinek vére,
Leányságát, biztonságát
Ne bízzátok szerencsére!

Csókot lehel homlokára,
Míg a had nyugatra fordult,
Nem láthatta, csak sejtette,
Édesanyja könnye csordult.

Most pediglen át Szatmárba,
Szatmárból meg át Szabolcsba,
Fegyverekkel és ruhákkal
Felmálházva, felpakolva.

A Tybiskus mocsarában
Gázolván, akár a gólya,
Találnak rá a seregre
És a vérvizű Sajóra.

Tüzes nyilak és rakéták
Repkednek a levegőbe.
Egyik ordít: Vissza! Hátra!
Másik mondja: Nem! Előre!

Templomosok, kun dzsidások
Esnek el a forgatagba,
Lánggal égő nyíl záporzik
Nyomorú magyar lovakra.

Kaffognak a kőhajítók,
Váltogatva kénesővel,
Huszti vajda vezényelne,
Hogyha bírná levegővel.

Kössétek a ló szemét be,
Át a tűzön és a hídon,
Nehogy ez a tüzes kénpor
Embert, barmot megvakítson!

Jön a tatár, mint az ördög,
Bőrsisakban, feketében,
Mindegyiknek szurokfáklya
S buzogány van a kezében.

Rácok, szlávok, hegyi mócok
Menekülnek a mocsárba,
Aki nem a vízbe fullad,
Azt lenyomja egy-egy sárga.

Huszthy vajda menekülne
Hogy ne lássák, szinte lopva,
Se csatlósa, se vitéze,
Mása sincsen, csak halottja.

Oldalából kiszakadva
Bökdösik a bordacsonkok,
Utat keres tapogatván,
Mint egy elkaszált vakondok.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158604