Magány



Akarom: éljenek az emlékek,
Ahogy a csillagok fénylenek,
Emlék és fény hűséges társam:
A virágot könnyezni ne lássam!

Akarom: elmegyek utánad,
Hosszú az út, de el nem fáraszt,
Meggyötör megvénült magányom,
Sápadt a Hold arca: sajnálom!

Az útnak reggelre vége lett,
Bátor kis csillagok kísértek,
Figyeltek rám, míg hazaértem,
És a vén magány ül mellettem!