Masca (Kintsugi versek)
Most, hogy a szavak végére értem,
fejem lehajtva hallgatom a színeket.
Talán ég mélyéről, vagy más világból,
- zakatol a vér -
suttog titkokat, híreket.
Szemem lecsukom, már a föld is remeg.
Ujjam alatt zúzott kövek, éhes fém illata.
Füttyszóval távozik a lélek, elszendereg,
- katatón -
szentmisét celebrál az éjszaka.
Tépett húsra,
- szívre - ken ijedt tekintet-imát a reggel,
mozdony kormozta vég-csendéletet.
Vöröslő sín,
kifakulni rest-test, nyújtózó világ,
- csepegtet hangokat - reccsent borda éneket.
Felébredek,
homlokomon ér remeg.
Kapaszkodik - emlékszálakon - az álom.
Tenyerembe gyűrt - az elme - margójára
körmölt profán rajzokat
éji ideálom.
*Masca: Latin szó, jelentése: rémálom