Bánfai Zsolt: Nőnapon (vers)
Megjelent:
Témakör: Nőnap



Nőnapon

Szekrényünkben narancs-lila égbolt,
vállfákon lóg ma a hajnal.
Gyűrött tájaink ránca simul –
gőzben párolt élő szövetek
küzdenek a súlyos vasalóval.

Pisztácia-zöld sütemény a táj,
a reggelre buja akácillat csorog.
Olvadt tócsákon ébred a nap –
hálóingben bóbiskolva
szédelegnek a fotonok.

Álomba varrva várok rád,
közelséged tétova elmémbe ragad.
Kezelj, mint színpadon a bolondot,
vagy lépj a fényre bátran velem,
de sose alázd meg bennem magad.

Gyere kedvesem, ülj le mellém,
köntösömbe bújva vacogj itt velem.
Míg lélegzeted a zsebemben piheg,
tapadj rám, és én őrizlek majd,
mint ujjaid nyomát a kilincsemen.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158584