Szati: Az éj csendje (vers)
Megjelent:
Témakör: Magány



Az éj csendje

Az éj fátyla hullik rám
a csendben, szobám
falán üldögélő magány,
behálóz a szürkeség,
simogatja bőröm, mintha
szánná az álmatlan éjszakát.
Lassan vánszorog az idő,
csak az agyam mutatója
halad a végtelennek tűnő
éjben, jó lenne hallani
a madarak dalát,
- ó, csak a reggel jönne már!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158564