Női szemmel…
Kaptafára húzott versek
bőre szűken reped szét,
vagy ha túl bő, jő az olló,
rím szoknyáján hasíték.
Kivillanó élc-harisnyád
csupasz verslábra tapad,
rajta rigmus-szemek sora,
illan-szökken, s felszalad.
Így toporogsz szűk cipőben
macskaköves dallamon,
botladozol, egyre jobban
kiborít a Tartalom.
Fércelgeted, tűzöd, hajtod
minta mellett lelkedet,
repülnél most, de lefognak
kőbe vésett kellemek.
Múzsák csókja homlokodon
csattan, kattan elmekulcs,
észreveszed, hogy a forma
közben szépen rád simult…