gszabo: Aluljáró (vers)
Megjelent:
Témakör: Felnőtteknek



Aluljáró



Aluljáró


Elmúlt már az ünnep, fekete Karácsony,
nem lepte el hó a fenyőt az udvaron,
szürke aszfalt-szőnyeg, színtelen a Város,
már könyököl a Tél a sápadt arcokon.

Hirtelen a fehér égi dunyhák alól,
kristállyá vált könnyek, millió hópehely.
Csipkés hó-szobor lett a rozsdás kerítés,
így vöröslik már a sok krétaszínű fej!

A vad jeges szél így gyorsan felkavarja,
táncos kedvű, szép, hófehér pelyheket,
csupasz ágakra rak a hóból palástot,
betakar vacogó, didergő kerteket.

Lódul a Tömeg a csorba lépcsőkön át,
gyilkos huzat van a rengő út alatt,
rosszarcú árusok, rendőr félre fordul,
rengeteg szemét a földön, koszos falak.

Rohanó sorsok és ingatag életek,
szép prémbundát súrol a kopott nagykabát,
motyogva átkozódó vad arcok várnak,
még középig együtt, majd jobbra, balra át.

Aztán egyszerre ott legbelül, középen,
törött lámpákból a sápadt fény felragyog,
megáll az áradat, tér mohón kitágul,
csodás, varázsos hangok, üveg-angyalok!

Börtöne egykor, ízes gyümölcs-befőttnek,
így sorba állítva sok öblös, mély üveg,
és feltöltve vízzel, többel-kevesebbel,
mélyéből hangok, szép dallamok, szöveg.


A művész ül, üt a cimbalomverőkkel,
a földön előtte, a mohó nagykalap,
körötte tömeg, már kitágult szemekkel,
s hallgatják némán a csoda – hangokat.

A lelki óra áll, az idő megfagyott!
Így a szemekről szökik a fáradt közöny,
valami lágy meleg, dermedt szívek körül,
s hangokká olvadó csodás fényözön!

Percnyi szép csodák így a hajszolt ég alatt,
érzed rajongva, hogy a Lélek felderül.
A fáradt lábakról így olvad majd a hó,
de már minden hideg, fehér, ott legfelül!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158498