A kő
A kő
Fürdik a kő, érdes-sima testét
simogatni lehet.
Csacsog a kis patak, hallgatom
a hangját, súrolja a követ: szereti,
ha sima.
Mosdik a kő, tiszta az arca, vizet
nem a csapról, a patak friss vìzéből
iszik
Arra járok én is, de nem fürödtem
még a kis patak vizében.
A csobogó hangot hallom: az csalt
engem oda, s a végtelen csendben
elmélázok a köveken.