Tükör világ



A fehér angyalok szűz-lepedőjét néztem odakint, mely lassan hullt fejemre a fellegekből! A hattyúk égi táncukat járták a tükör-jégen, s éreztem, hogy lelkem gubbaszt a csöndben, s már a hideg fenyeget. A világot: mely tág s összetett nem vágytam megérteni! Szerettem volna megismerni, hogy vajon melyik tükör-énemmel kell majd leszámolva, magamban félelmeim gyökereit – farkasszemet néznem?

Az égbolt halvány mennyasszony-arca galamb-lélekké vált. Gyönyörű volt. A dermesztő dér könyörtelen pillantását néztem, s megfejtettem mit is szabad, s mit kell feltétlen megcselekednem: Az örök szeretet hangjait kellett volna hallgatnom némán, s mindegyre figyelve s minden percben kutatva.

A mostani Tükör világ a végtelenbe nyúló piciny részecske lett, melynek kristály-szemében gyémánttá változott át a teljes világegyetem: az ember küzdelme csak álom marad, örök hallucináció!