Anya nélkül
Anya cseppenként
olvad bennem,
– hiába fagyok újra –,
életre parancsol
naponta
minden szava,
törékeny hitem
álmok szélén verdes
szárnyszegetten,
– hisz'
felhők mögé bújt
édes arcának
utolsó mosolya,
és az ébredő
józanság
könyörtelen,
jéghideg markába
szorít
egy meg nem írt,
”árva szimfónia”.
*
2019. 01. 28. 10: 18' - (2019. 02. 08.)