Térképen
Minden percben távolabb magamtól –
nem játszhatom így tovább a nap alatt.
Kivet a föld, felkap a habkönnyű éj,
és árnyékom is a csillagokra ragadt.
Nagyszerű érzés a bársonyos csend.
Fülemben néma gránátok robbannak,
s a roppant oszlopok, mint puszta kútjai
zavartan súlyos ölembe hullanak.
Darabokra tép a sebesült táj,
a térképen az egyetlen létező vagyok.
Léptékhű, ám kinőtt dimenzió a ketrecem,
s néhány folt csupán, mit végül itt hagyok.