Oasev: Gyöngyszemeket árasztó királylány (vers)
Megjelent:
Témakör: Szerelem



Gyöngyszemeket árasztó királylány




Első pillantása elvarázsolt, ahogyan könnyed,
S bársony hangján hozzám szólt.
Kedves termete volt, mely a szemnek igen forró,
És mégis annyira finomságba burkolódzó
Tétova szűziesség, hogy lénye dobogó rózsájából,
sugárzott a szeretet.

Lágy, éneklő hangján felkacagott minden virágszál.
Amikor csak alkonyati ajkait néztem, eszembe jutott
Olyan törékeny mátkám, akár a lenge szél futta
nádszál, mely nyugodt lassúsággal bókol csókot,
a tó tükrére.

Amikor járt az ember azt hihette volna, sugárzó
glóriában tündököl a lépte, s halk lábujjain, mint
felhők puha vállain, könnyű volt a járás,
lépteit, egy piciny manó figyelte, csak
óvatosan, egészen észrevétlen,
hogy galambja meg ne sejtse,
hisz az életét adta volna, hogy kívánságait
teljesítse.
Drága királyi sarj, ki mindig üde, s mosolygós
volt, most hirtelen könnyekre fakasztotta a lelkét,
és szemeinek tavából ezüstös gyöngyöket
árasztott.

Látszott, hogy a hajdan oly forró, és hajnal arcra,
most az idő vas foga ül, s elkeseredve, egymagában,
szomorú tengerré változtatta testét, s engedett
annak, ami történt.
Drága, arannyal átitatott lelkét, most sebezve
járja át a jeges félelem.

Ahogy elteltek a fájó emlékek, megbékélt,
s arra gondolt, mennyire elpazarolta lelkét,
s nem vette észre társai: a tündérlányok figyelmét.
Azon kaptam magam, hogy édesem szembogarából,
felragyog a vakító nap, s szorongatott lelke ismét
szivárványba öltözik.
S megint kedves, hisz már látom mennyire örül:
hogy boldog.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158427