Magyari Emese: Enthymema II. (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Enthymema II.

Kín-obeliszkek, arany kövek és plusz fájdalomékek,
azt hittem: mind-mind az egekbe emelnek e kincsek.
Ó, mire erre feleszméltem, hogy téboly uralja,
s álmaim űznek föld-tova, szívemet egy duhaj óvta...

Tiszta fehér mozaikfelhők friss fényt eregetve,
- később már hamis éj-ében függönyt teregetve -,
óvjatok engemet, ezt a sivár naplelkemet. Égek.
S félek. Mind kísértetesőnek cseppjei vernek.

Mintha egyiptomi tömbből készült szfinxre emelne,
szikra-szemű szellemként szítna az ő ”feketéje”;
újra javallt: Ámon kies űrbirodalma ─ de én nem,
nem kérem! Hitem az, hogy amim szent, el ne cseréljem!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158415