Bánfai Zsolt: Dimenziók (vers)
Megjelent:
Témakör: Sors



Dimenziók

Szóképek szitálnak – talán mozdulatok,
képes vásznon pasztellmagány
húzódik egy árokban – csendes meditációm
csak csepp alakú illúzió csarnokvizeidben,
könny volt egy csészében, vagy talán mint morzsa
szaladt szét a hamis ígéretek kék asztalán.

Homlokodra dőlve ablakomból bámul a nyár;
gyűrött ráncok közt az alkony keres menedéket,
repedt felhőkből csepeg, csorog a dézsába –
derékba tört tompa fényem arcod mossa,
a homályos üvegen át vesédbe nézek
és el csak a csendet képzelem:
fehér vászonként lóg forró melleden.

Narancsruhában oson tetőkön
az alkony, megdőlt kémények tövében
némán lapulva jár,
hogy el ne veszítsem,
arcomat kezeimben tartom –
s ponttá válok a lyukas égben,
mint felhők alatt úszó madár.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158389