Kiből kihajt a blues…
Szakadt a dallam egy kopott gitáron,
árva húrokon varázsa visszaint.
Fáj a fán magánya, hallgatom megint...
mámora mától csak távoli álom.
Szaggató a múltja, duplán halt belém,
legenda éledt az észak-ír nyomán;
átfolyik véremen, áramként talán,
s magával ébreszt a szétfoszlott regény.
Kiből kihajt a blues, az sosem hal el,
sírni nincs okom, mert élve távozik,
futamra ráemelt örök hangra lel,
tört acélon nyúzza égi bundjait,
ujja virtuóz, s az éjre ráfelel...
már megnyugodva, újra éltetem Garyt.
Megjegyzés: Gary Moore emlékére (1952. április 4. - 2011. február 6.)
Zene: Gary Moore - The Loner