qqcska: Lázálom (vers)
Megjelent:
Témakör: Somolygó



Lázálom

Vágyálmok, lázálmok közös vonása;
A valósnak mindre nagy a hatása.
A valóval indul, aztán mélyedve,
Belegabalyodunk képzelt tényekbe.

Kívül ablakomon térdig ér a hó.
Épkézlábságra ez idő nem való.
Hasmánt, vízszint-pózban járatom eszem,
Aztán stílszerűen elszenderedem.

Mit ád az ég?! - Alszom, sűrűn hull a hó.
Eddig hát az álom az igaz való.
Végeláthatatlan, fehér hómező.
Sehol senki, csak én: a főszereplő.

Szikrázó hidegben széllel szemben,
Felöltözetlenül, fejem fedetlen.
Ha számítok ilyen hűvös álomra,
Alvás előtt feljebb öltöztem volna.

Alig akad időm önsajnállani,
Távoli hangokat vélek hallani.
Hangok jobbról, balról, köröttem körbe.
Piánó, - azután felerősödve.

Testeket is ölt a hangok gazdája:
Felém tart a világ összes kutyája.
Vérszomjas vérebek egyre közelebb.
Ruházatom egyből átmelegedett.

Feldühödött falka - mindjárt elérnek.
Leplezetlen vágyuk, hogy legyek étek.
Millió állkapocs pályáz skalpomra.
Keresztet vethetek - ütött az óra.

Apró kis pamacsom, hű lakótársam,
(Nem említettem, de tacskó kutyám van)
Nyakamhoz közeli pozícióban.
Már szinte érzem is; húsomban fog van.

Kegyetlen az élet, hát még az álom.
Nyomoromból magam most is kivágom.
Elő az aduász, remény még lehet:
Fordulok egy felet és felébredek.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158298