Szép szerelem

Csak gúnyolódsz mindenen,
ami vagyok, te mindenem.
Zsugorfólia lettem a kezed közt,
ráncosra nyűttek a gyűrött napok.
Tátogsz, a szemed forgatod,
mert nem találom
a szószennyládában az
idevaló választ,
homlokom izzad,
az erőfeszítés fáraszt.
Látom, hogy beszélsz,
a mondatok koppanva
hullanak mögöttem,
mint a száraz kecskeszar,
várok, a tátongó üreg
hátha egyszer kiürül,
és megszólal valami igaz,
végre ott belül.