Csak a ma

Hány mostot áldoztál fel
a holnap oltárán,
mennyi múlt pillanat lett
kopott, holt bálvány
napjaid polcain?

Ölbe véve, simogatva
sok kis percbe belebújva
megéled a mát,
vagy múlt és jövő
körforgása játszik veled
örök sakkjátszmát?

Emlékmorzsákból sült
száraz kenyeret majszolva
éhezel a túlkelesztett jövőre,
s félve tekintsz
a téged gyúró, alakító
lapátkezű időre.

Nem kell idő,
csak a határtalan
teret kell, hogy érezd,
ha megérted ezt, az életed
sosem érhet véget.