Lélek-zár
Édesanyám méhe
születésem, de
szívem lakatja
lelkem befagyott ketrecének.
Mikor elfogynak perceim,
lesz majd mit
Isten homlokára festeni,
nevemet,
mit holtomig kellett viselni,
az idő sem fakítja majd,
hiába múlik csendesen.
A pokol is befagyott,
mikor feltörtem ketrecem.