Erzsimama: Zümike - Nagy kalandok 5. rész (mese)
Megjelent:
Témakör: Gyerekeknek



Zümike - Nagy kalandok 5. rész

Kora reggel a felhők még csak kissé takarták be az erdős-ligetes vidéket, de a levegő nyomasztó volt. A rovarok és mások is sietve végezték a dolgukat, mert érezték, hogy eső közeleg.
Zümike is fürgén előbújt a lyukból. Felvette a kis tarisznyáját, és repült arrafelé, amerre a hazautat gondolta. Közben egy festői kis tavat pillantott meg. A tó hullámzó vizén gyönyörű tündérrózsákat lebegtetett a szél. Oda is repült az egyik fehér virágra, és elkezdett lakmározni édes nektárjából. Észre sem vette, hogy egyre sötétebb felhők takarják már el a napot, a szél feltámadt, és hevesen kezdett fújni. Ráadásul reggel harmatosak a növények, így Zümike lába beletapadt a ragacsos virágporba. Hiába rángatta kétségbeesetten, nem tudott szabadulni. Rémülten tekintgetett ide-oda, amikor brekegést hallott.
- Brekk-brekk! Bajba kerültél? - kérdezte egy kis zöld béka. - Várj csak, majd segítek kiszabadulni!
A béka két mellső lábával megkapaszkodott a levél szélében, majd hátsó lábaival úszni kezdett, és a levelet rózsástól Zümikéstől kitolta a partra. Végül kiszabadította a virágporba beleragadt lábacskákat is.
- Köszönöm, hogy segítettél! Nem fogom elfelejteni! - hálálkodott Zümike.
- Brekk-brekk! Hasonló esetben bizonyára te is ezt tetted volna. Ha legközelebb erre jársz, csak keress meg! Benőnek hívnak a tavi Brekkencs famíliából.
- Én meg Zümike vagyok, az akácosligeti új kaptárból!
- Örülök, hogy megismertelek, de most már siess, mert elázol!
Valóban, ekkor jött még csak a java! Már dörgött, villámlott.
- Hú, jó lesz sietni, keresni valami menedékhelyet! Csupa izgalom minden napom! Habár ezt a kalandot is csak magamnak köszönhetem! - motyogta magában Zümike.
Az eső elől menekülve, mit hoz a véletlen, majdnem összeütközött előző napi új barátjával, a katicabogárral.
- Szia, Katica! Hová ilyen sietve?
- Szia! Megnézem a dongót, hogy gyógyul-e a lába, szüksége van-e segítségre. Tudod, a betegeknek mindig jól esik a látogatás, gyógyulnak tőle.
- Nekem is illik meglátogatnom, hiszen miattam történt szegénnyel a baj - mondta Zümike, és együtt repültek tovább.
- Már itt is vagyunk! - mondta Katica, s beröppentek egy öreg fa odvába. Kopogtak a kicsi, kerek ajtócskán.
- Kopp-kopp!
- Szabad! - hallatszott odabentről a dongó hangja. Majd miután benyitottak a látogatók, nagy lelkesedéssel így fogadta őket:
- Kit látnak szemeim? Ilyen kedves meglepetést!
- Örülünk, hogy újra látunk, Dani! Reméljük, már jobban vagy!
- Igen, már alig várom, hogy újra repkedhessek a szabadban, de tudjátok, az ilyen törés gyógyulásához idő kell.

Restellte magát Zümike, hogy semmit sem hozott a vendégségbe, habár az is igaz, hogy nem ide indult. Eszébe jutott a virágpor a tarisznyájában, amit már aznap gyűjtögetett.
- Ha elfogadjátok, szívesen megosztom veletek ezt a finom virágport!

Ekkor újra kopogtak az ajtón, és igencsak megörültek, amikor meglátták a tücsköt a hegedűjével.
- De jó, hogy jöttél, Tücsök Tóni! Játssz nekünk valami szépet!
- Szívesen, ha örömet szerzek vele! - mondta, és eljátszotta mindenkinek a maga kedvenc nótáját. A zenétől csuda jókedvük kerekedett, énekeltek, majd táncra is perdültek. A törött lábú Dongó Dani vezényelt, Zümike és Katica meg táncoltak. Közben jól belakmároztak a virágporból, majd esőcseppel öblítették le a torkukat. A nagy mulatozás közben észre sem vették, hogy már egészen besötétedett.
- Maradjatok itt, aludjatok nálam! - dzümmögte a dongó. Tücsök Tóni, aki a közelben lakott, megköszönte a szívélyes vendéglátást, további jó mulatást kívánt, majd hazatért.

Zümike és Katica beleegyezett, mert a sötétben féltek volna elindulni. Még egy ideig beszélgettek, majd a dongó bekísérte őket a vendégszobába.
- Aludjatok jól, kedves vendégeim!

A két vendég kényelmesen elhelyezkedett a puha moha-ágyakon, és hamarosan el is szenderedtek. Lágyan neszezett az eső, s ettől a monoton hangtól még mélyebben aludtak.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158149