imát mormol
hívatlan a gondolat
szabott időben
szűköl a tér
szálkás küszöbök
festenek vérrel
percet órát napot
imát mormol az ég
virágdíszes a kék
sóhajt egy sarok
fekete árny
billeg görbe lábakon
elméje
szoknyája alig
hosszú az út
büszkén került világot
egészen a falig
ingoványba veszett
papírködök
az énekes madarak
tolla is törött
szálkás küszöbök
festenek vérrel
percet órát napot
imát mormol az ég
virágdíszes a kék
sóhajt a sarok
a gonosszal
én
köszönőviszonyban
sem vagyok
még
imát mormol az ég
*
Budapest, 2018. 07. 04.