Remélem

Remélem, mások is hiszik,
eléldegélek még kicsit
egykor forintos tetteim
filléres váltópénzein,

félig megrágott szavakon,
csetlő-botló verslábakon,
gyöngyként soroló rímeken,
ahogy ma líra nem terem.

Léptem csak rövid útra kel,
tévesztő ritmusú szívvel
kullogok életfutamon...
Babérom ifjaknak adom,

és győzteseknek tapsolok.
Jelzem, még köztetek vagyok.
Talpam alatt csörgő avar
sok őszt jelez. Dehogy zavar,

sőt színskálája felderít:
felejtem korom ikszeit,
eltaposom a múlt ködét,
langy őszi napot várok még.

Így éldegélek, úgy hiszem,
verssor-vetésű réteken,
illúzióknak krémesén,
igaznak tűnő szép mesén.

Szeretetvágyak tengelyén
pördülünk néha te meg én...
Ifjak, ne mosolyogjatok
rajtam. Szavakban friss vagyok,

új sms-játékaim
feltűnnek mobil árkain,
kergetnek okos álmokat,
érzem, te, te, mind benne vagy!