Hanna: Rozsdás lapát (vers)
Megjelent:
Témakör: Halál



Rozsdás lapát



Valahol, egy szürke, elhagyatott helyen,
Hol eső zuhogva koppan a kopasz köveken,
Hol keserű a levegő, és a szavak csöndesek,
Csoportba gyűltek esernyővel, ásóval az emberek.

Valahol, egy ház mögött sárba hullt egy élet,
Mocskos, rongyos ruhákban, mit a vihar összetépett,
Valahol a sárban, vérben fürdött lélek
Elmúlt lassan, csöndben, mint a gyermekévek.

Valahol, a távolban egy ásó hangja csattan,
A föld mellette szétgurul alázattal, lassan,
A világ egy lyukat enged vágni a mellébe,
Megengedi, hogy a halált a saját húsa fedje be.

Valahol, egy gyermek nem lélegzik többé,
Nem gyűlnek emberek csodálkozva köré,
Vékony, csontos kezei, élettelen ajka,
Nem ismerte senki, földje most a dajka.

Valahol, egy gödörben, egy beesett kis arcra,
Egy kicsi kis tetemre, mely képtelen volt harcra,
Földet szór egy ember egy rozsdás lapáttal,
Földig érő, sáros, esőverte kabáttal

Valahol, egy reggel szekerek zörögnek,
Pocsolyában gázolva búcsúznak az esőnek,
Egy nő tejért megy, egy másik épp most kel,
Senki sem tudja, hogy történt valami éjjel.

Valahol, egy sáros kabát tisztul a patakban,
Valahol értelem van az esőverte szavakban,
Valahol egy rozsdás lapát mindenre emlékszik,
Valahol a földben egy semmi nyomtalanul eloszlik.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/158021