Edelemelie: Mióta elmentél (vers)
Megjelent:
Témakör: Magány



Mióta elmentél

Mióta elmentél, üresek a nappalok,
Nem világítja be fény a szobát, minden kopár.
Eddig ketten voltunk, s most egyedül ballagok,
Olyan vagyok, mint egy földhöz vágott pohár.

A földről szedegetem fel összetört darabjaim,
Bárhogy is próbálkozom, nem találom önmagam.
Már nem hallom igéző dallamaid,
Nem hallom a hangod, itt maradtam egymagam.

A mosolyoddal mindenkit elvarázsoltál,
Beléptél a szobába és egyből nyár lett.
Feldobtad mindenki kedvét, úgy sugároztál,
Rád néztem, s jó kedvem lett.

Most csak némán lépkedek a sötét folyosókon,
Idegen arcok, ismeretlen emberek.
Ők nem ragyognak, fénytelenek.
Én meg mindenkiben csak téged kereslek.

Mióta elmentél, üresek az éjszakák,
Csak a hold világítja be a szobát, minden kopár,
Eddig ketten voltunk, s most egyedül ballagok,
Minden nap csak várom, hogy visszatérj hozzám.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157974