Időtépő

Valóság a híg utcán ébredés,
bár elborítana a feledés.
Gyűrött papírarcú lángemberek.
Az a szűz tűz már szemükben sem él.

Kő-merevvé korhadt fűzfa ágon
megriadt, kísértet tücsök zenél.
Bokor alatt csendben rozsdálló roncs,
rom-ház ablaka ürességet ont,

Széjjeltaposott járda kövein,
rég feledett lépések nyomain,
bolyongva járok itt alaktalan,
akár egy albumból szakított kép,
míg dédanyám arcvonásaiban
a lüktető idő sárga foga
végre felismerhetetlenné tép.