Gyötrelem
Kínzó érzés, mint mikor szomjazik az ember,
S szája összeragad a keserű, sűrű nyáltól,
Vízzel teli poharak körötte, de aljukon méreg,
Egy korty választja el csupán a haláltól...
Ellenállni, mikor majd szétveti az ösztön,
Hogy elvegye, mire teste minden sejtje vágyik,
De tudja, érzi, ha enged a kísértésnek,
Talán életében utószor hibázik.
Várni, mily gyötrelmes ilyenkor várni,
Az életet jelentő, áldott esőre,
Cserepes ajkainkat az ég felé kitárni,
Víz hulljon be rajta vagy a lélek szálljon ki belőle...