boszorka: Nagyanyám emlékére (vers)
Megjelent:
Témakör: Bánat



Nagyanyám emlékére

Kicsi, simogató keze
a takarón rebben,
a fal vakolat-könnyeket sír,
vigasztalan pereg.
Minden más, az idő,
a szívdobbanás megáll,
dermed, akár
a legszörnyűbb perced,
aztán, mint zizzenő papír,
hallatszik újra a szó,
fülembe zárul, örökre már,
haja selyme a párnán fakó,
meleg fényű szeme a múltban jár,
mint megkövült gyanta
a bogár körül,
borostyánná szelídül.
Minden tőle kapott
sejtem lázad,
vére ereimben szilajul árad,
az elmúlás az ő ágya fölött lebeg,
nagyanyám életét oltja,
és a szemembe nevet.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157915