VDavid: Változó (vers)
Megjelent:
Témakör: Hiányzol



Változó

Földre vetve koronáját
megkezdi telelő-álmát,
látom, ahogy botladozom
utam keresve,
magam, ha tehetem
neki adom.

Avarba temetett lábnyom
az maradok,
csupán egy rózsa,
elhullott szirma.
Feledni sem tudnám
de hagyom!

Leszek véremben
csepp, a havon
csírája a magnak,
hogy lássa
élő s holt, nem maradok
szálka se szemedben,
úgy szívedben
a vakfolt.

Látok!
Igen, ki tegnap még
vak voltam, üvöltve!
Most,
némán fekszem,
lelkem testembe
elzárt,
kihűlt porhüvelyében.
Szerelmünk
be nem temetett sírján.

Gennygóc maradok
a Halálnak torkán.
Nélküled!
Csak döglött hal
a kiszáradt tó-partján.
De tudd!

Köszönöm.
Hogy voltam szívedben,
boldog pillanat
köszönöm, minden
szerelmes csókodat.
Hogy lehettem
koronád, a lenyugvó nap alatt.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/157665